A mindenség elmélete / The Theory of Everything [2014]

Stephen Hawking, a Cambridge-i Egyetemen hallgatója arra tette fel az életét, hogy magyarázatot találjon az univerzum létezésére. Az egyetemi évek alatt ismerkedik meg Jane-nel, akivel nagyon hamar egymásba szeretnek. A gond akkor üt be, amikor Stephen-nél egy ritka betegséget diagnosztizálnak. Egy nagyon gyors testi leépülést, és két évet jósolnak neki: bár a két évből sokkal több lesz, de betegsége ellenére kitartóan próbálja megfejteni a nagy kérdést, miközben felesége, Jane szinte csak őrlődik mellette.




Stephen Hawking. Egy ilyen életutat nem kerülhet el a vászonra adaptálás, valljuk be. Legutóbb a The Imitation Game esetében írtam, hogy mennyire az Oscarra hajtottak a készítése közben, és ez itt, a The Theory of Everything-nél is maximálisan igaz. A különbség annyi, hogy ezúttal azért befigyel a giccs-faktor is, de ne szaladjunk előre.

A film elsősorban nem Hawking sikereire fordít figyelmet, sokkal inkább a családban felmerülő problémákra. Valamint a feleségére, Jane-re, akinek egy idő után az egész csak egy teher lesz. Mindezt azonban ha elfogadjuk, egyáltalán nem lesz zavaró a továbbiakban, főleg, hogy így több perspektívát foglal magába az összkép: szerelem, család, kitartás... tudomány.

És bizony pont a tudomány az, ami leginkább háttérbe szorult. Kapunk belőle, szó se róla, de tényleg csak pont annyit, hogy érezzük a súlyát Hawking sikerének. Vannak előadások a fekete lyukakról, az időről, és igen, laikusok számára ez mind kínai, de egyáltalán nem vitték túlzásba ezt a fajta rizsálást. A már említett giccs... Igen, a film második felére elég gyakran szembe találkozunk vele. Hiába egy egyszerre letaglózó, mégis csodás karrier, egy korántsem hétköznapi párkapcsolat, mégsem tudjuk nem felróni a film számlájára, hogy túl sok a csicsa. Leginkább azon pillanatok kapnak fontos szerepet, amelyek az erős drámát sulykolják az emberbe, amik tényleg ledobnak a mélybe, miközben sok mindent csak felszínesen kapargat.


Azon, hogy Eddie Redmayne vagy Felicity Jones könyvelheti el magának a jobb alakítást, kár lenne vitatkozni: mindketten a maguk módján, a maguk karakteréből kihozták azt, amit csak lehetett. Embert próbáló feladat volt a két színész részére: Redmayne bámulatos, mint Hawking, míg Jones arcán minden szenvedés ott van.

Nem hibátlan film A mindenség elmélete, és nem is kifejezetten azoknak szól, akik Hawking-ról akarnak minél többet megtudni. A film Jane Hawking - Travelling to Infinity: My Life with Stephen című könyve alapján készült, a címe pedig szerintem mindent elárul. Szívbemarkoló, lehúzós, de giccses, mindeközben viszont mégis gyönyörű.


















http://darksidejoint.blogspot.hu/




Megjegyzések