Egy idős asszony kivégzésére vár egy texasi siralomházban. Az utolsó
vacsoráját fogyasztja, miközben elmeséli ügyvédjének, hogy az első
dolog, amire emlékszik, egy illat volt gyermekkorából.
Az ügyvédnek egy
dal jut az eszébe, amelyben új emberként tér vissza régen elhagyott
szülővárosába.
A Castle Rock, a Hulu új produkciója a hivatalos összefoglaló szerint „pszichológiai horrorsorozat, amely Stephen King multiverzumában foglal helyet”. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az alkotók egyszerűen felmarkolták Stephen King könyveit, és összegyúrták őket félkész masszává.
Castle Rock a manapság reneszánszát élő King regényeinek egyik legemblematikusabb helyszíne, leginkább olyan, mint egy brand. Az HBO-n futó sorozat azonban nem elégszik meg ennyivel: temérdek utalást és King-helyszínt, köztük a Shawshank állami börtönt és a Juniper Hill elmegyógyintézetet is beemeli a történetbe. Előbbi A remény rabjaiból, utóbbi az Azból ismert.
A sztori középpontjában Henry Deaver áll (André Holland, Holdfény), aki még kisgyerekként napokra eltűnt az erdőben a tél kellős közepén, majd tizenegy nap után sértetlenül megkerült, és azt állította, nem emlékszik semmire. Felnőve, több ezer kilométerre onnan, ügyvédként halálra ítélt rabokat próbál megmenteni nem túl sok sikerrel.
Egy nap üzenetet kap a szülővárosából: a Shawshank börtön igazgatójának (a Lostból ismert Terry O’Quinn) váratlan öngyilkossága után egy fegyőr felfedez az intézmény harminc éve lezárt szárnyában egy ketrecben tartott, kissé hátborzongató fiatal férfit (Bill Skarsgård – az Az Pennywise-a), aki semmit sem mond arról, hogyan került oda, egyedül az ügyvéd nevét motyogja az orra alatt. Deaver visszatér hát Castle Rockba, hogy végére járjon az ügynek, és szembenézzen saját múltjával is.
A Castle Rock nyitányában, amikor a fiatal ügyvéd a halálos injekcióra váró idős nővel beszélget, még lehet érezni King szellemét: a látszólag marginális, jelentéktelen történetekből kirajzolódó emberi karaktereket. King ugyanis imád anekdotázni: regényeinek esszenciáját az emberek lelkének megismerése legalább annyira hajtja, mint a rejtélyek kibogozása vagy a borzongatás.
A Castle Rockban pedig akad, akinek érdekes lehetne a története. Henry nevelőapja a fiú eltűnésekor meghalt, a város pedig azóta is arról pletykál, ő ölte meg. Időskori demenciával küzdő nevelőanyja (Sissy Spacek – a Carrie címszereplője) azóta pedig összeköltözött a város egykori seriffjével (Scott Glenn – Apokalipszis most, A bárányok hallgatnak), azzal a férfival, aki egykor megtalálta őt.
A színészek lehetőséget adnak arra, hogy a történet az emberi tragédiákról, kétségekről és traumákról is szóljon, hogy kibontsa a szereplők közti viszonyrendszert, ám a produceri teendőket ellátó J. J. Abrams-féle „kavarjunk be újabb és újabb szálakat és megválaszolandó kérdéseket a masszába” történetvezetés nem engedi ezeket kibontakozni.
Az atmoszférát pedig jobb híján azzal próbálják megteremteni, hogy meglehetősen sűrűn kapunk az arcunkba utalásokat más Stephen King-művekre: a Cujóra, A remény rabjaira, a Kedvencek temetőjére. Tucatnyi karakter jön-megy a sorozatban, miközben egyikük motivációit sem tudjuk meg.
A kérdések viszont szaporodnak: vajon kicsoda a börtönben talált fiú, és miért tartották bezárva? Mi történt Henryvel gyermekkorában? Miért kellett meghalnia az apjának? Miért ölte meg magát a börtönigazgató? Fájóan hiányoznak a rendesen megírt, felépített karakterek, pedig a Henry Deavert alakító André Holland remek színész, jóval nagyobb mélységekre lenne képes, mint megrökönyödött és értetlen arccal nézni kifelé a fejéből.
A színészekre egyébként sem lehet panasz, a Skarsgård-dinasztia ifjú tagjától a veterán Sissy Spacekig mindenki nagyon jó, mégis néha légüres térben vergődnek. A temérdek erre-arra utalgatás a King-rajongóknak kevés és olcsó, a laikusoknak pedig nem ad semmi pluszt.
Manapság talán nincs is olyan Stephen King-regény vagy -novella, amelyből éppen ne terveznének mozis vagy tévés adaptációt. A nyolcvanas évek is hatalmas divat, a kis képernyőn is dúl a nosztalgiamánia, a reboot- és remake-őrület.
A Stranger Things, az Éles tárgyak, a Dark, az új Twin Peaks és még megannyi izgalmas misztikus thriller mellett viszont nagyot kell durrannia egy sorozatnak, hogy megérje időt szánni rá. A Castle Rock túlvállalta magát, és nem képes felérni a King-mitológiához, de sajnos újat sem tud mutatni a műfajban.
(Castle Rock, amerikai horrorsorozat, 2018. Rendező: Daniel Attias, Michael Uppendahl. Forgalmazza: Hulu/HBO)
Terján Nóra - www.magyaridok.hu
A Castle Rock, a Hulu új produkciója a hivatalos összefoglaló szerint „pszichológiai horrorsorozat, amely Stephen King multiverzumában foglal helyet”. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy az alkotók egyszerűen felmarkolták Stephen King könyveit, és összegyúrták őket félkész masszává.
Castle Rock a manapság reneszánszát élő King regényeinek egyik legemblematikusabb helyszíne, leginkább olyan, mint egy brand. Az HBO-n futó sorozat azonban nem elégszik meg ennyivel: temérdek utalást és King-helyszínt, köztük a Shawshank állami börtönt és a Juniper Hill elmegyógyintézetet is beemeli a történetbe. Előbbi A remény rabjaiból, utóbbi az Azból ismert.
A sztori középpontjában Henry Deaver áll (André Holland, Holdfény), aki még kisgyerekként napokra eltűnt az erdőben a tél kellős közepén, majd tizenegy nap után sértetlenül megkerült, és azt állította, nem emlékszik semmire. Felnőve, több ezer kilométerre onnan, ügyvédként halálra ítélt rabokat próbál megmenteni nem túl sok sikerrel.
Egy nap üzenetet kap a szülővárosából: a Shawshank börtön igazgatójának (a Lostból ismert Terry O’Quinn) váratlan öngyilkossága után egy fegyőr felfedez az intézmény harminc éve lezárt szárnyában egy ketrecben tartott, kissé hátborzongató fiatal férfit (Bill Skarsgård – az Az Pennywise-a), aki semmit sem mond arról, hogyan került oda, egyedül az ügyvéd nevét motyogja az orra alatt. Deaver visszatér hát Castle Rockba, hogy végére járjon az ügynek, és szembenézzen saját múltjával is.
A Castle Rock nyitányában, amikor a fiatal ügyvéd a halálos injekcióra váró idős nővel beszélget, még lehet érezni King szellemét: a látszólag marginális, jelentéktelen történetekből kirajzolódó emberi karaktereket. King ugyanis imád anekdotázni: regényeinek esszenciáját az emberek lelkének megismerése legalább annyira hajtja, mint a rejtélyek kibogozása vagy a borzongatás.
A Castle Rockban pedig akad, akinek érdekes lehetne a története. Henry nevelőapja a fiú eltűnésekor meghalt, a város pedig azóta is arról pletykál, ő ölte meg. Időskori demenciával küzdő nevelőanyja (Sissy Spacek – a Carrie címszereplője) azóta pedig összeköltözött a város egykori seriffjével (Scott Glenn – Apokalipszis most, A bárányok hallgatnak), azzal a férfival, aki egykor megtalálta őt.
A színészek lehetőséget adnak arra, hogy a történet az emberi tragédiákról, kétségekről és traumákról is szóljon, hogy kibontsa a szereplők közti viszonyrendszert, ám a produceri teendőket ellátó J. J. Abrams-féle „kavarjunk be újabb és újabb szálakat és megválaszolandó kérdéseket a masszába” történetvezetés nem engedi ezeket kibontakozni.
Az atmoszférát pedig jobb híján azzal próbálják megteremteni, hogy meglehetősen sűrűn kapunk az arcunkba utalásokat más Stephen King-művekre: a Cujóra, A remény rabjaira, a Kedvencek temetőjére. Tucatnyi karakter jön-megy a sorozatban, miközben egyikük motivációit sem tudjuk meg.
A kérdések viszont szaporodnak: vajon kicsoda a börtönben talált fiú, és miért tartották bezárva? Mi történt Henryvel gyermekkorában? Miért kellett meghalnia az apjának? Miért ölte meg magát a börtönigazgató? Fájóan hiányoznak a rendesen megírt, felépített karakterek, pedig a Henry Deavert alakító André Holland remek színész, jóval nagyobb mélységekre lenne képes, mint megrökönyödött és értetlen arccal nézni kifelé a fejéből.
A színészekre egyébként sem lehet panasz, a Skarsgård-dinasztia ifjú tagjától a veterán Sissy Spacekig mindenki nagyon jó, mégis néha légüres térben vergődnek. A temérdek erre-arra utalgatás a King-rajongóknak kevés és olcsó, a laikusoknak pedig nem ad semmi pluszt.
Manapság talán nincs is olyan Stephen King-regény vagy -novella, amelyből éppen ne terveznének mozis vagy tévés adaptációt. A nyolcvanas évek is hatalmas divat, a kis képernyőn is dúl a nosztalgiamánia, a reboot- és remake-őrület.
A Stranger Things, az Éles tárgyak, a Dark, az új Twin Peaks és még megannyi izgalmas misztikus thriller mellett viszont nagyot kell durrannia egy sorozatnak, hogy megérje időt szánni rá. A Castle Rock túlvállalta magát, és nem képes felérni a King-mitológiához, de sajnos újat sem tud mutatni a műfajban.
(Castle Rock, amerikai horrorsorozat, 2018. Rendező: Daniel Attias, Michael Uppendahl. Forgalmazza: Hulu/HBO)
Terján Nóra - www.magyaridok.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése