Kívülről nézve minden egyszerűbbnek tűnik. Pláne ha sikeres hollywoodi sztárokról van szó, akiket mindenki szeret, telt házas előadásaik vannak és természetesen még gazdagok is.
De persze sokszor ez csak a látszat. Robin Williams esetében sem volt másként. A Robin Williams – Egy komikus portréja a színész/humorista életét és munkásságát mutatja be úgy, hogy leginkább maga a színész vezeti narrációt, de barátai, kollégái és családja is megszólal a filmben. A dokumentumfilm – ahogy az általában lenni szokott ebben a műfajban – a gyerekkortól indul, majd szépen sorra veszi a kezdeti szárnypróbálgatásokat, a híres karrier kezdetét, a csillogást, a csúcsot és a mély hullámvölgyeket is.
Ezek a hullámvölgyek viszont nagyon mélyek, amivel még Williams sem tudott megbirkózni. Legalábbis egy ideig próbálkozott vele, de ebben az alkohol és a drog voltak társai, ami alapból sem segít az emberen, de ha ehhez még hozzávesszük a több évtizedes rendkívül feszített munkatempót és súlyos betegségeket, akkor ebből az ember egyszerűen nem tud jól kijönni.
Neki sem sikerült, négy évvel ezelőtt Williams saját maga vetett véget szenvedéseinek hátra hagyva három gyereket, feleséget és a fél világot, aki rajongott érte. Ahogy ez a szomorú bohócokkal lenni szokott, Williams sem érezte sokszor, hogy mennyire tehetséges, annak ellenére, hogy úgy tudott sziporkázni, mint senki más.
Annyira képes volt túlpörögni, improvizálni és nevettetni órákon át, hogy előadásai után csak úgy ömlött róla a víz, utána másra nem is volt képes, csak szimplán elterülni egy kanapén.
A következő nap pedig minden kezdődött elölről. Újra és újra. Ezt a mókuskereket igyekezet valahogy megállítani/kikapcsolni, szóval jött a pia és a drogok, a mély depresszió.
Ezt is csak barátja, John Belushi halála tudta megállítani, aki hirtelen, túladagolásban halt meg. A helyzet viszont az, hogy Robin Williamsről ezeket már mind tudtuk. Így az ember azt gondolná, hogy egy kétórás dokumentumfilm valamivel többet, vagy más nézőpontból mutat meg a színészből, ám ez nem történik meg. Ahelyett, hogy bejutnánk Williams fejébe, lelkébe, csak a felszínt kapargatja a film, ahogy a riportalanyok is leginkább anekdotákkal színesítik a műsort, de semmi több nem történik.
Árnyaltabb képet nem kapunk, elnéző és dicsérő szavakat annál inkább. Ez viszont sablonossá teszi a filmet, két órában ez meg több mint pocsékolás. Robin Williams egy üde és rendkívül impulzív színfoltja volt a szórakoztatóiparnak, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, kétségekkel, hatalmas humorérzékkel és tehetséggel. Ennek ellenére, a Robin Williams – Egy komikus portréja méltatlanul finoman és felszínesen nyúl életéhez és mindahhoz a sok-sok rétegből álló világhoz, amit ő képviselt.
Robin Williams - Egy komikus portréja
Eredeti filmcím:Robin WIlliams: Come Inside My Mind
Megjelenés éve: 2018 Műfaj: dokumentum
Film hossza: 116 perc
Rendező: Marina Zenovich
http://www.movie.hu
De persze sokszor ez csak a látszat. Robin Williams esetében sem volt másként. A Robin Williams – Egy komikus portréja a színész/humorista életét és munkásságát mutatja be úgy, hogy leginkább maga a színész vezeti narrációt, de barátai, kollégái és családja is megszólal a filmben. A dokumentumfilm – ahogy az általában lenni szokott ebben a műfajban – a gyerekkortól indul, majd szépen sorra veszi a kezdeti szárnypróbálgatásokat, a híres karrier kezdetét, a csillogást, a csúcsot és a mély hullámvölgyeket is.
Ezek a hullámvölgyek viszont nagyon mélyek, amivel még Williams sem tudott megbirkózni. Legalábbis egy ideig próbálkozott vele, de ebben az alkohol és a drog voltak társai, ami alapból sem segít az emberen, de ha ehhez még hozzávesszük a több évtizedes rendkívül feszített munkatempót és súlyos betegségeket, akkor ebből az ember egyszerűen nem tud jól kijönni.
Neki sem sikerült, négy évvel ezelőtt Williams saját maga vetett véget szenvedéseinek hátra hagyva három gyereket, feleséget és a fél világot, aki rajongott érte. Ahogy ez a szomorú bohócokkal lenni szokott, Williams sem érezte sokszor, hogy mennyire tehetséges, annak ellenére, hogy úgy tudott sziporkázni, mint senki más.
Annyira képes volt túlpörögni, improvizálni és nevettetni órákon át, hogy előadásai után csak úgy ömlött róla a víz, utána másra nem is volt képes, csak szimplán elterülni egy kanapén.
A következő nap pedig minden kezdődött elölről. Újra és újra. Ezt a mókuskereket igyekezet valahogy megállítani/kikapcsolni, szóval jött a pia és a drogok, a mély depresszió.
Ezt is csak barátja, John Belushi halála tudta megállítani, aki hirtelen, túladagolásban halt meg. A helyzet viszont az, hogy Robin Williamsről ezeket már mind tudtuk. Így az ember azt gondolná, hogy egy kétórás dokumentumfilm valamivel többet, vagy más nézőpontból mutat meg a színészből, ám ez nem történik meg. Ahelyett, hogy bejutnánk Williams fejébe, lelkébe, csak a felszínt kapargatja a film, ahogy a riportalanyok is leginkább anekdotákkal színesítik a műsort, de semmi több nem történik.
Árnyaltabb képet nem kapunk, elnéző és dicsérő szavakat annál inkább. Ez viszont sablonossá teszi a filmet, két órában ez meg több mint pocsékolás. Robin Williams egy üde és rendkívül impulzív színfoltja volt a szórakoztatóiparnak, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, kétségekkel, hatalmas humorérzékkel és tehetséggel. Ennek ellenére, a Robin Williams – Egy komikus portréja méltatlanul finoman és felszínesen nyúl életéhez és mindahhoz a sok-sok rétegből álló világhoz, amit ő képviselt.
Robin Williams - Egy komikus portréja
Eredeti filmcím:Robin WIlliams: Come Inside My Mind
Megjelenés éve: 2018 Műfaj: dokumentum
Film hossza: 116 perc
Rendező: Marina Zenovich
http://www.movie.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése