Az Élet csodaszép
nem egyből lett kultuszfilm, születésekor, 1946-ban szerényen
teljesített a mozipénztáraknál, különösebb nyomot nem is hagyott a
korabeli nézőkben, még ha 5 kategóriában Oscarra is jelölték (egyiket
sem kapta meg.) Igazi karrierje a hetvenes években kezdődött, amikor a
vetítés jogait elfelejtették megújítani, így az összes tévécsatorna
szabadon és ingyen műsorra tűzhette, egészen a kilencvenes évek
elejéig. Azóta az NBC a kizárólagos sugárzója, de a lényeg változatlan:
milliók számára ma is ez a standard karácsony esti szórakozás.
Biztos olyan is van, aki rühelli, de a többség még
mindig rajong érte. Ha lehet hinni az IMDB fórumainak és szavazásainak
(10/8.6, top 250 – #31), akkor nem csak azok, akik ezen nőttek fel, de
fiatalabbak is. A „nemzeti kultúra része” ahogy az egyik amerikai
fórumozó írja. Csak egy példa rá, hogy milyen státuszban van a film:
2006-ban, az ötvenéves évfordulón az egykori elnök, idősebb George Bush
vállalta el a narrációt a látássérülek számára készített hangsávon.
Ami a kritikát illeti, az American Film Institute minden idők
legihletettebb filmjének választotta 2006-ban, majd egy évvel később a
„legnagyszerűbb” kategóriában (jelentsen ez bármit) a 20. helyre
rangsorolta.
Több
mint jogos a kérdés: vajon mire ez a nagy hype? Látszólag egy tipikus
Frank Capra féle melodrámával van dolgunk, a rendező kedvenc témájával
(a jóságos, szociálisan érzékeny férfifőhős versus a korrupt rendszer). A
fantasy-ba illő indítás szerint két égben trónoló angyal meghallja
Bedford Falls városka lakóinak imáit, akik egy bizonyos George
Bailey-ért fohászkodnak. A férfi arra készül, hogy eldobja magától az
életét, ezért őrangyalt küldenek hozzá.
Csak előtte levetítik neki Bailey életét, a
gyerekkorát, amikor kimentette testvérét a jég alól, és emiatt a fél
fülére megsüketült, majd azt ahogy felnőve kénytelen átvenni apja
munkáját a helyi bankban, ahelyett hogy Európába utazhatna, ahogy
tervezte. Feleségül veszi a nőt, aki gyerekkora óta szerelmes belé,
majd mikor ismét lehetősége lenne, hogy legalább a nászút idejére
kiszabaduljon a városból, bankpánik tör ki. Marad és az összes saját
pénzét arra költi, hogy kárpótolja a betéteseket és rávegye őket, hogy
ne menjenek át a rivális bankárhoz, a lelketlen és cinikus Potterhez.
Sikerül kivédeni a krachot, sőt idővel még arra is telik, hogy a
segítségével a kispénzű emberek, akiknek Potter sohasem hitelezne, saját
házat építsenek egy új városnegyedben. Ekkor jön a következő csapás:
jelentősebb hiány keletkezik a kasszában (naná, hogy a gonosz Potter a
bűnös), amiért Bailey-re börtön vár. Ekkor dönt úgy a férfi, hogy
öngyilkos lesz, úgy legalább a családja (született közben négy gyereke)
megkapja a biztosítási pénzt. És mindez karácsony este történik.
Talán
ennyiből is érzékelhető, hogy Capra sötétebbre veszi a hangvételt a
szokványos melodrámákénál, hogy aztán még nagyobbat üthessen a happy
end. És itt a másik csavar: az angyal úgy segít Bailey-nek, hogy szaván
fogja („Bárcsak meg se születtem volna!”) és megmutatja, milyen lenne a
város nélküle. Egy alternatív valóságban találja magát, ahol Potter az
úr (már a várost is Pottersville-nek hívják) a családias üzletek
helyén kaszinók és sztriptízbárok vannak, az utcákon részegek és kurvák
lődörögnek. A „mi lenne ha” trükkjét azóta milliónyi filmben
bevetették már, de ’46-ban ez még bőven újnak számított.(Ennek némileg ellentmond, hogy Angliában is nagy a kultusza.) Az Élet csodaszép ugyanis ugyanúgy az amerikai mítoszról szól, mint a westernek többsége. Az individualista főhös elindul(na), hogy megvalósítsa az álmát, aztán végül a közösségben találja meg a boldogságot. Bailey ráadásul az összes olyan értéket megtestesíti, amellyel a néző Amerikát és titokban magát szeretné azonosítani: becsület, szabadságvágy, megalkuvásmentesség, őszinteség, igazságérzet, humanizmus. És mindez kontrasztba állítva a kapzsi Potter által megszemélyesített gátlástalan kapitalizmussal.
Bailey karácsony este újjászületik, hogy megmentse a városát, a családját és –szigorúan utolsósorban – saját magát. Ettől igazán karácsonyi film Az Élet csodaszép. Jól sejti, aki a címe alapján ítéli meg: a giccs határán táncol, és gátlástalanul szentimentális. Az őszintesége, a naiv bája és a finom humora a mentsége. Na meg a tény, hogy az elmúlt évtizedekben emberek millióit ríkatta meg. A kultusszal lehet vitatkozni, csak nem érdemes.
Azt ugye mondanom se kell, hogy tegnap este, amerikai idő szerint este nyolckor, mi ment az NBC műsorán?
Az élet csodaszép (It's a
Wonderful Life) -- amerikai filmdráma, 1946. Rendezte: Frank Capra.
Forgatókönyv: Philip Doren Van Stern alapján Frances Goodrich, Albert
Hackett, Frank Capra. Kép: Joseph Walker, Joseph F. Biroc, Victor
Milner. Vágó: William Hornbeck. Zene: Dimitri Tiomkin. Szereplők: James
Stewart (George Bailey), Donna Reed (Mary Hatch), Lionel Barrymore
(Mr. Henry F. Potter), Thomas Mitchell (Billy bácsi), Henry Travers
(Clarence Osbody). Fekete-fehér, 130 perc.
http://geekz.blog.hu - Beyonder
Megjegyzések
Megjegyzés küldése