Egy szomorú tantörténet a 20. századból

A Martin Eden címszereplője elképesztően jó alakítást nyújt – Film Jack London nyomán.
Az Itáliai utazás-sorozatban vetítették le az Uránia moziban Pietro Marcello filmjét, a Martin Edent a héten. A Jack London regénye nyomán született művet a velencei filmfesztivál versenyprogramjában mutatták be az ősszel, ahol főszereplő, Luca Marinelli elnyerte a legjobb színésznek járó díjat. Mint tegnap kiderült, a színészt az idei Berlinale zsűrijébe is felkérték – ami nem csoda, tekintve, hogy ilyen színészi alakítást rég láttunk.
Pedig veszélyesek az adaptációk. Főleg akkor, ha romantikus szerző vagy kalandregényíró munkáját adaptálja a filmvászonra egy rendező a huszonegyedik században: oly mértékben megváltoztak az elvárások, egyáltalán a világészlelés, hogy könnyen születhet giccs, tartalom nélküli formajáték, régebbi időket idéző, ám üres történet. Ahhoz, hogy hitelesen szólaljon meg Jack Londonnak ez az anti-Julien Sorel-története, aktualizálni kell, az aktualizálás során viszont felmerül
a veszélye annak, hogy voltaképp elvész az eredeti történet.


Az eddig dokumentumfilmesként ismert Pietro Marcello arányérzéke és színészválasztása azonban példásan jó. Nápolyba, a huszadik század első felébe helyezte át a feltörekvő kikötői munkás és matróz történetét. Martin Eden (Luca Marinelli) furcsa figura: a város szegénynegyedében él nővére családjával, egy hajón dolgozik, de minden keresetét könyvekre költi. Magasabbra tör – de hogy miért, azt eleinte maga sem tudja. Született vágy él benne a szebbre, a jobbra, a magasabb rendűre, amikor pedig egy kikötői csetepaté során megmenti a város egy előkelő családja, az Orsinik egyik fiatal tagjának életét, hirtelen bekerül az elit köreibe. Ahogy a romantikus történetekben szokás, a bárdolatlan, faragatlan, ám a bájos természetes intelligenciát és a merészséget keverő Eden beleszeret a házikisasszonyba, Elena Orsinibe, aki viszonozni látszik érzelmeit. (Őt Jessica Cressy alakítja, egész jól.) A történet innentől tipikus romantikus társadalmi dráma: a fiú küszködik, tanul, elképesztő körülmények közt is őrzi a belső lángot, miközben a háta mögött hol a korabeli Nápoly lépcsős utcái és nyomornegyedei, dokkmunkásai és prostituáltjai, kártyásai és vendéglősei – néhol a rendező dokumentumfilmes múltját idézően kimerevített pillanatképekben –, hol Genova, hol a campaniai táj nyílik ki – nagyon szépen fényképezett film a Martin Eden –, és mivel nem adja fel, sikerül neki a lehetetlen. Szinte egyik napról a másikra híres író lesz. Addigra az Orsinik már nincsenek sehol, amikor Martin Eden lelkesedéstől átfűtve előadást tart a családi asztaluknál a társadalmi problémákról, megszakítják vele a kapcsolatot. A nagyjelenet, miközben témája a 21. századból visszanézve megmosolyogtatóan banális (Herbert Spencer, a szocializmus, az individualizmus és a társadalomjobbítás van terítéken), a remek színészi alakításnak köszönhetően átlényegül. Voltaképp nem eszmék harcolnak a szemünk előtt, hanem az unt, bornírt, erkölcs nélküli és cinikus elittel áll szemben egy fiatal férfi, akiben születetten megvan az erkölcs és a jóban való hit. Olyan módon, amelyet az enerválttá vált úri társaság – amely olyan nagyon fájdalmasan különbözik a Lampedusa-féle Párduc hercegi családjától – már hírből sem ismer.

A sikertörténetből lett kudarctörténetet Luca Marinelli innentől, ha lehet, még szebben játssza végig: a bestsellerszerzővé váló, meggazdagodó, az élettől és az eszméktől megundorodó, kétségbeesett ember magára és a világra ébredése mozzanatról mozzanatra követhető az arcán.

A közeli képek a talán az ópium ködétől könnyes szemtől, az arckifejezések változása, az indulattól fűtött rövid mondatok vagy a Fellinit idéző jelmezes párbajjelenet, a híres íróhoz immár visszatérni próbáló, egykor kishitű Orsini kisasszonnyal a páros jelenet, amely a film második csúcspontja, felemeli Jack London eredeti történetét.

A konklúzió – hogy senki nem lehet egy bizonyosfajta elit tagja, akiben ép erkölcsi érzék él, ha pedig mégis az lesz, törvényszerűen összeomlik – fájdalmasan érvényes.

Hogy Pietro Marcello mindebből szép filmet csinált, olyat, amely az olasz kultúra legszebb pillanatait idézi, ahogy említettük, Lampedusától Felliniig, voltaképp ráadás.
Martin Eden
olasz–francia–német romantikus dráma, 129 perc, 2019
10/9

Az Itáliai utazás-sorozat további részei

Február 17., 19 Rocco és fivérei, r. Luchino Visconti
Március 2., 18:30 Dafne, r. Federico Bondi
Március 16., 18:30 r. Finzi-Continiék kertje, r.  Vittorio De Sica
Március 30., 18:30 Isten hozta délen!, r. Luca Miniero
Április 20., 18:30 Kezek a város felett, r. Francesco Rosi
Május 4., 18:30 Marianna Ucria, r. Roberto Faenza
Május 18., 18:30 A Sanita negyed polgármestere, r. Mario Martone
Június 8., 18:30 Vénasszonyok nyara, r. Gianni Di Gregorio

Péntek Orsolya - www.magyarhirlap.hu
 

Megjegyzések