Kultuszfilmek a világhálón – Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok – mondja Marlon Brando Francis Ford Coppola 1972-es filmjében, A Keresztapa-trilógia első részében, Vito Corleone szerepében. Az
1970-es években, amikor Nyugat-Európában már kellőképpen tombolt a
fogyasztói társadalom teljesen felesleges harácsolása, amikor a valódi
értékek egyre inkább eltűnőben voltak, amikor már kezdett egyértelművé
válni, hogy az egyéni önzőség elidegenedést, kommunikációképtelenséget
és közönyt szül, amikor az emberek egyre magányosabbakká kezdtek válni,
Coppola és Brando egy egészen zavarba ejtő, sokrétű és igencsak
látványos alkotással állt elő, amely azonnal kultuszfilm lett.
A korabeli „légy önfeledt ebben a csodálatos világban, fogyassz sokat
és csak magaddal törődj” parancsolata helyett a film a hagyományos
értékeket helyezi a középpontba. Marlon Brando Vito Corleone szerepében
temérdek alkalommal hangsúlyozza: bárhogy is alakul az élet, a család a
legfontosabb.
Brando a filmben igazi apafiguraként megtanítja, hogy egy férfinak törődnie kell a családdal, figyelnie kell arra, hogy elegendő időt szánjon az asszonyra és a gyermekekre. A film gyakorlati tanácsokkal is szolgál, ilyen például az a jelenet, amikor arról van szó, hogy az ebédnél nem szükséges üzleti ügyekről beszélni, olyankor a család inkább egymással foglalkozzon.
Coppola filmje nyilván kétséget sem hagy afelől, hogy elítéli a maffiamódszereket, a gyilkos leszámolásokat, de azt is látni kell, hogy az első részben, amelyben még a Marlon Brando minimalista játékával legendásan előadott, sőt inkább megélt Vito Corleone értékrendje a mérvadó, nem a mindenáron való meggazdagodásról van szó. A keresztapa ugyanis elutasítja a drogüzletet, mert az tönkreteszi a fiatalokat, a családokat, szerencsétlenséget és nyomorúságot hoz az emberiségre. A hagyományos értékekre épülő világba nem fér bele a drogüzlet, még úgy sem, hogy elképesztően csábító, ördögi nagyságrendekben mérhető haszonról van szó.
Ahogy Brando Corleonéja a filmben nemet mond a drogüzletre, azonnal le is lövi az a világ, amelynek nem szent se Isten, se ember. Azt tudjuk, hogy kemény törvények voltak a régi világban is, egy férfinak oda kellett figyelnie, ha a családját meg akarta óvni a bajoktól, ahogy Brando mondja Vito Corleone utolsó nagymonológjában: „Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok.” Majd azt is hozzáteszi, hogy bármit is tett, a családjáért tette, nem maga miatt. Viszont A Keresztapa első részének világában még tisztelik egymást az emberek, példamutató, ahogy Al Pacino Michael Corleone szerepében egy szicíliai kisvárosban udvarolni kezd egy helyi lánynak, de úgy, hogy a családjának is megadja a nekik kijáró tiszteletet. Hol van ma már ezektől az értékektől a XXI. századi ember?
Annak, hogy A Keresztapa kultuszfilm lett, több oka is van. Egyrészt Francis Ford Coppola figyelt arra, hogy szereplői egységesen minimalista színészi játékkal éljenek, így hiteles lett az egész alkotás. Másrészt operatőre, Gordon Willis következetesen – a Brando-lelövés jelenetének kivételével – mindig egy emberi nézőpontból mutatja a szereplőket, vagyis úgy, mintha a néző is ott lenne a közvetlen közelben. Harmadrészt pedig azért, mert – a gengszterfilm viszonylag egyszerű műfaji és dramaturgiai kereteit szétfeszítve – a hagyományos értékrendszer legfontosabb alapelveit kicsit sem didaktikusan tanította meg nemzedékeknek, akik kívülről „fújták” ezeket a jól megfogalmazott üzeneteket. Legvégül pedig azért, mert nem hagyott kétséget afelől, hogy kard által vész, ki kardot ragad.
Coppolánál a drogüzlet szimbolizálja a minden értéket elpusztító, erkölcstelen és önző szemléletet. Közel fél évszázaddal később erről eszünkbe juthat, hogy ugyanannyira pusztít az a mai szellemi drog, amely tönkre akarja tenni a családokat, sőt már a család fogalmát is eltörölné a föld színéről.
Csejk Miklós - www.magyarnemzet.hu
Brando a filmben igazi apafiguraként megtanítja, hogy egy férfinak törődnie kell a családdal, figyelnie kell arra, hogy elegendő időt szánjon az asszonyra és a gyermekekre. A film gyakorlati tanácsokkal is szolgál, ilyen például az a jelenet, amikor arról van szó, hogy az ebédnél nem szükséges üzleti ügyekről beszélni, olyankor a család inkább egymással foglalkozzon.
Coppola filmje nyilván kétséget sem hagy afelől, hogy elítéli a maffiamódszereket, a gyilkos leszámolásokat, de azt is látni kell, hogy az első részben, amelyben még a Marlon Brando minimalista játékával legendásan előadott, sőt inkább megélt Vito Corleone értékrendje a mérvadó, nem a mindenáron való meggazdagodásról van szó. A keresztapa ugyanis elutasítja a drogüzletet, mert az tönkreteszi a fiatalokat, a családokat, szerencsétlenséget és nyomorúságot hoz az emberiségre. A hagyományos értékekre épülő világba nem fér bele a drogüzlet, még úgy sem, hogy elképesztően csábító, ördögi nagyságrendekben mérhető haszonról van szó.
Ahogy Brando Corleonéja a filmben nemet mond a drogüzletre, azonnal le is lövi az a világ, amelynek nem szent se Isten, se ember. Azt tudjuk, hogy kemény törvények voltak a régi világban is, egy férfinak oda kellett figyelnie, ha a családját meg akarta óvni a bajoktól, ahogy Brando mondja Vito Corleone utolsó nagymonológjában: „Egy férfi sose lehet önfeledt, csak az asszonyok.” Majd azt is hozzáteszi, hogy bármit is tett, a családjáért tette, nem maga miatt. Viszont A Keresztapa első részének világában még tisztelik egymást az emberek, példamutató, ahogy Al Pacino Michael Corleone szerepében egy szicíliai kisvárosban udvarolni kezd egy helyi lánynak, de úgy, hogy a családjának is megadja a nekik kijáró tiszteletet. Hol van ma már ezektől az értékektől a XXI. századi ember?
Annak, hogy A Keresztapa kultuszfilm lett, több oka is van. Egyrészt Francis Ford Coppola figyelt arra, hogy szereplői egységesen minimalista színészi játékkal éljenek, így hiteles lett az egész alkotás. Másrészt operatőre, Gordon Willis következetesen – a Brando-lelövés jelenetének kivételével – mindig egy emberi nézőpontból mutatja a szereplőket, vagyis úgy, mintha a néző is ott lenne a közvetlen közelben. Harmadrészt pedig azért, mert – a gengszterfilm viszonylag egyszerű műfaji és dramaturgiai kereteit szétfeszítve – a hagyományos értékrendszer legfontosabb alapelveit kicsit sem didaktikusan tanította meg nemzedékeknek, akik kívülről „fújták” ezeket a jól megfogalmazott üzeneteket. Legvégül pedig azért, mert nem hagyott kétséget afelől, hogy kard által vész, ki kardot ragad.
Coppolánál a drogüzlet szimbolizálja a minden értéket elpusztító, erkölcstelen és önző szemléletet. Közel fél évszázaddal később erről eszünkbe juthat, hogy ugyanannyira pusztít az a mai szellemi drog, amely tönkre akarja tenni a családokat, sőt már a család fogalmát is eltörölné a föld színéről.
Csejk Miklós - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése