A Ronaldók és Messik, Mbappék és Neymarok előtt is voltak futballsztárok.
David Beckham Netflix-dokumentumszériája a kilencvenes évek nosztalgiahullámát meglovagolva tart tükröt a nézők elé, hogy bő húsz évvel ezelőtt mi volt a fontos: a foci, a Spice Girls és a celebkultúra.
A ködös Albion gomolygó őszi reggelén egy férfialak jár körbe méhészetében. A fehér kaptárak belevesznek a felhős háttérbe, de a fű és a fák sápadtzöldje, a háttérben magasodó szürkésbarna, kő farmház elég kontrasztot ad a tájképnek. David Beckham méhészkedik épp cotswoldi otthonában. A Netflix október 4. óta elérhető dokumentumsorozatában Beckhamről számos hasonló vágókép látható, amint éppen a konyhát takarítja vagy látszólag ok nélkül süt egyetlen gombafejet a kerti sütőlapon. A nyugodt, családos, minden luxus ellenére hétköznapi életet élő ember képe szöges ellentétben áll az ezredforduló focista világsztárjának allűrjeivel. Felesége, a korábbi Spice Girl, Victoria meg is jegyzi az egyik jelenetben, hogy szinte nem ismer magukra a régi képeken. Az üzenet pedig egyértelmű: Beckhamék felnőttek, de márkájuk örök.
A négyrészes széria óriási sikerként kezdett a platformon, már az első héten 12,4 millió nézőt vonzott. Az Oscar-díjas dokumentumrendező és legutóbb az Utódlásban jeleskedő Fisher Stevens meggyőző, intim portrét alkotott, amelyet a kritikusok világszerte szinte egybehangzóan a legjobb dokumentumfilmnek titulálnak a 2020-as Michael Jordanről szóló sorozat óta. Tény, hogy a Beckham a Schwarzeneggerről szóló Arnoldhoz hasonlóan ünnepélyes, dicsérő hangnemet használ, de nem hallgatja el David Beckham életének és profi karrierjének mélypontjait sem.
Stevens amerikaiként alapvetően érdekes választás, ugyanakkor valóban friss szemmel tekint a Beckham-brandre.
Bár a sorozat számos bulvárelemet és meccsbevágást tartalmaz, a történet mégis éteribb magasságokban játszódik. Adott egy munkásosztálybeli, félénk kisfiú, aki felnőve többször apa-fiú problémákkal szembesül, illetve az ezredforduló környéke túlzott férfiasságának ideáljával. Különösen szívszorítóak azok a jelenetek, amikor David Beckham szülei az apa túl szigorú edzésmódszeréről beszélnek, vagy amikor Sir Alex Ferguson, a Manchester United mindenható edzője a kisfiúval való mentorságáról, majd a felnőtt Beckhammel való megromlott kapcsolatáról mesél.
David Beckham Netflix-szériája igazi történelemóra
Ha valaki nincs otthon a fociban, a Beckham felér egy történelemórával, ha viszont igen, akkor örömmel nézi újra a legendás jeleneteket, kezdve a szinte még gyerek David legendás félpályáról való rúgásától az 1996–97-es Premier League-szezonban, egészen Messi néhány hónappal ezelőtti pályára lépéséig a nagy öregeket összegyűjtő Miami Interben. (A klub Beckham tulajdona.) Szó esik a hírhedt piros lapról az 1998-as világbajnokság Argentína elleni meccsén, az első gólról a Real Madridban, a Los Angelesben töltött évekről és az utolsó pillanatokról a Paris Saint-Germainnél.
A sorozat négy évig forgott, összesen 45 óra interjú készült családtagokkal, barátokkal, csapattársakkal edzőkkel. Megszólal Gary Neville, Cantona, Ronaldo Nazário, Paul Scholes, Roy Keane, Rio Ferdinand, Luis Figo, a nemezis Diego Simeone, az edzők, Sir Alex Ferguson, Fabio Capello és Carlos Queiroz, illetve egy-egy mondat erejéig olyan, a focivilágon kívül álló hírességek is, mint Anna Wintor.
A néző mégis többet akar. David Beckham ugyanis visszahúzódó, félénk és többször önismétlő, ami ellentétben áll a futballpályák, a reklámok és a celebkultúra képével, hogy íme a jóképű, önfejű hisztérika, akinek bár fantasztikus tehetsége van, de frizurái fontosabbak, mint elköteleződése – nem véletlen romlott meg kapcsolatuk Fergusonnal. Beckham a kamera előtt éleslátó és érzelmes, biztosítva, hogy a nézők innentől kezdve mást gondoljanak róla, mint a sorozat előtt.
De mennyire PR-forgás?
Ezért is feltételezik néhányan, hogy a széria valójában a Beckham-brand újraértelmezése, amelynek célja a közönség szimpátiájának kivívása. Bár a házaspár narratívája uralja a négy részt, több kritikus úgy véli, hogy Stevens valóban az igazi embert mutatja be, mivel egy világsztárnak semmi szüksége arra, hogy saját önzéséről beszéljen, amely viszont a sorozat visszatérő témája. Az egyetlen pillanat, amikor a néző nem teljesen biztos az ábrázolás valóságtartalmában, az a megcsalási botrány. Sem Beckham, sem Victoria nem erősíti meg és nem is tagadja kategorikusan az esetet, mindössze kijelentik, „ez végül is a magánéletük része”.
A nézőt ugyanakkor Stevens számos celebpillanattal kárpótolja, így beszélünk a szárongról, a lila esküvői ruháról vagy a japánok Beckham-őrületéről. A celebkultrúa születése vagy a futballhuliganizmus vadnyugatja görbe tükröt tart a mai influencerkultúrán szocializálódott fiatalok elé, hogy miért problémás a paparazzik fényképeit bújni, illetve miért nem szabad másokat zaklatni.
Stevens mindezt különleges fényképezési technikával oldja meg: számos interjúalany úgy nézi újra a meccseket, hogy közben centikre áll tőle a kamera, így a néző egyetlen rezdülésből sem marad ki. Továbbá a rendező maga is részese az eseményeknek, mivel többször hallani, ahogy felteszi kérdéseit, megjelenítve ezzel a néző gondolatait. David Beckham Netflix-dokumentumsorozata tehát jól sikerült darab, ami végső soron bizonyítja, hogy az elvégzett kemény munka meghozza gyümölcsét, mert egy profira hétköznapi élete alatt is emlékezni fognak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése