Szilágyi István szörnyű tragédiája

A karakterszínész, aki a legjobbat hozta ki egy szerepből.
Elhunyt Szilágyi István színész. A hírt meghallva, talán többen is voltak, akik tanácstalanul néztek maguk elé, hirtelen nem tudva, kit takar e név. De ha meglátták fényképét egyből tudták, hogy múlthéten Lópici Gáspár, a piócás ember, Pityik őrmester és Sipos úr hagyott itt bennünket. Ezen a héten ő a Heti jó arc. Amúgy is megérdemelte volna, de mos e szomorú aktualitás kapcsán került rovatunkba.

Szilágyi Istvánt szinte mindenki ismeri, ami azért is érdekes, hiszen rengeteg filmben és színházi darababban játszott, de mindvégig megmaradt karakterszínésznek. De micsoda karakterszínész volt! A legkisebb szerepeket is úgy tudta eljátszani, hogy van, aki talán csak őt jegyezte meg a filmből. Hiszen hányszor láttuk már életünkben a Keménykalap és krumpliorr című klasszikust, de talán Bagamérin kívül csak az utca hírmondója, Lópici Gáspár nevére emlékszünk. De még az Indul a Bakterház szereplőinek nevét sem biztos, hogy fel tudjuk idézni, azonban a piócás emberre a mai napig mindenki emlékszik. Sőt, még egy lottóreklámot is úgy tudott eljátszani, hogy azt a mai napig emlegetjük.
Szilágyi István 82 évvel ezelőtt született a békés megyei Gyomán.  1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. Ahogy egy interjúban mesélt róla, abban az időben kevés színész tudott a fővárosban maradni, sokuknak kellett vidékre szerződnie és ő Egert választotta. 1965-től 1973-ig az Irodalmi Színpad egy meghatározó időszak volt az életében, melyet 1973 és 1975 között a Vidám Színpad tagja volt. 1975-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1976-ban a Vígszínház tagja lett.
A kezdetekről és a színházi évekről így vallott:
1937-ben születtem Gyomán. Gyerekkoromban sokáig azt se tudtam, hogy mi is a színész. Tizenkét éves voltam, mikor a Kaszinóban a Ludas Matyiból adtak részleteket igazi színészek. Akkor tudtam meg, hogy vannak olyan emberek, akik egész életükben ezt csinálják. Remélem, most már én is ezt fogom csinálni. . . bár, ha a filmgyári státuszom megszüntetik . . . Székesfehérváron sokat játszottam a filmgyár társulatával, Bujtor Istvánnal, Marton Katival. Mondják, én vagyok az egyetlen székesfehérvári színész. Ez olyan szabad dolog . . . nehezen viselem a kötöttségeket, de közben én is tartozni akarok valahová . . . Alkotótárs szeretnék lenni, ugyanabban a súlycsoportban, mint a többi alkotó. Csehovot játszani ünnep. Majdnem benne voltam Ascher Tamás Három nővérében … Nem. nem a karakter határoz. A hős belülről legyen hős, nem kívülről… de hatnak a konvenciók: mintha a küllemem lenne a tragédiám.
A Mafilm társulatához 1979-ben került. Karakterszerepeket alakított. Az 1959-ben a Kis József által rendezett Égrenyíló ablak című filmben állt először kamera elé. Országosan ismertté 1968-ban Sípos úr figurájának megformálása tette a Bors című tévéfilmsorozatban.
De 1959 és 1958 között sem tétlenkedett. Ez idő alatt összesen tíz filmben szerepelt. Játszotta Fónay Márta fiát a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig-ben, játszott Kibédi Ervin oldalán, a Jó reggelt autóbuszban és Zenthe Ferenccel a Fapados szerelemben.
Bár a nagy áttörést számára a Bors című tévéfilmsorozat hozta, ezelőtt öt évvel szintén Zenthe Ferenccel szerepelhetett, mégpedig a Tenkes kapitányában. Az 1963-ban forgatott és 1964-ben vetített 13 részes, fekete-fehér magyar televíziós filmsorozat volt a Magyar Televízió első és egyik legsikeresebb filmsorozata, amelyet Örsi Ferenc forgatókönyve alapján Fejér Tamás rendezett, zenéjét pedig Vujicsics Tihamér komponálta. A filmben Szilágyi Tenkes kapitányának állandóan korhelykedő katonáját, Pityik őrmestert játszotta.
1969 és 1972 között a Magyar Televízió a Tenkes kapitánya és a Princ, a katona után elkészítette harmadik filmsorozatát, mely az első világháború után játszódik és egy csapat orosz hadifogolytáborból szökött magyar katona kalandjairól szól a forradalmakat élő, részben megszállt Magyarországon. A címszerepet Sztankay István, játszotta, a film főszereplői rajta kívül Antal Imre, Bujtor István és Koncz Gábor voltak. Szilágyi ebben a filmben már a főbb szereplők közé tartozott, aki több részben is feltűnt, szerepe szerint Bors Máté elvtársa, Sípos úr volt, aki zsoké volt és nagyon jól értett a lovak megszelídítéséhez is.
Szinte lehetetlen nekiállni szerepei felsorolásának, hiszen száz színházi darabban, közel száz filmben és több, mint hatvan tévéfilmben szerepelt. Olyan filmekben láthattuk, mint az Égigérő fű, a Pogány Madonna, az Angi Vera, a Legényanya, a Napfény íze, a Megy a Gőzös vagy legutolsó filmjében a Kossuthkifliben. Végig olvasva filmjeinek listáját, azt láthatjuk, hogy hosszú, de tragikus véget érő életében szinte minden meghatározó magyar filmben játszott. Olyan filmekben, melyeknek a magyar filmtörténetben komoly meghatározó szerepük van. És bár nem főszerepet játszott ezekben a filmekben, karaktereit olyan lelkesen, olyan beleéléssel hozta, hogy azokra nagyon sokan, nagyon sokáig emlékezni fognak.
Bár őmaga, saját bevallása szerint nem szeretett a szerepei között különbséget tenni, azért a rengeteg alakítása között volt kettő, ami Szilágyi István ismeretségét nagyban befolyásolta.
1974-ben mutatta be a Magyar Televízió a Csukás István azonos című művéből készült Keménykalap és krumpliorr című sorozatot, mely hamar a fiatalok kedvence lett, de az idősebbek is szívesen nézték. A filmben a Vadliba kisdobos őrs tagjai szövetkeznek az állatkertből ellopott kismajmok felkutatására. A filmben két színész is felejthetetlent alakított, pedig egyikőjük csak pár percre tűnt fel. Alfonzó játszotta Bagamérit a fagylaltost „ki fagylaltját maga méri”, Szilágyi István pedig Lópici Gáspárt, az utca hírmondóját, akinek tényleg csak egy rövid szerep jutott, de nevét és „szlogenjét” a mai napig fújja mindenki.
A másik meghatározó szerepét a Rideg Sándor 1943-ban írt regényéből, 1980-ban készült tévéfilmben játszotta. A filmben olyan színészek szerepeltek, mint Koltai Róbert, Pécsi Ildikó, Haumann Péter és Csákányi László. Szilágyi ebben a filmben a piócás embert alakítja. „Az itt mán’ csak a piócás ember segíthet” „jelmondat”, azóta már szinte szólásmondássá alakult a magyar közbeszédben.
Munkásságát több díjjal is elismerték 2002-ben az Aase-díjat, 2003-ban a Gobbi Hilda-díjat, 2009-ben a 40. Magyar Filmszemle Életműdíját, 2010-ben a Kisfaludy-díjat, 2015-ben a Kisfaludy-életműdíjat kapta meg. 2016-ban Pro Urbe Győr díjat kapott.
Utolsó filmjét a Kossuthkiflit 2014-ben, 77 évesen forgatta, azóta visszavonultan élt rákosligeti házában, feleségével Humenyányszky Jolán, szobrászművésszel és fiával. Az utóbbi években nagyon sok aggasztó hír jelent meg róla, sokszor jelent meg a nyilvánosság előtt véraláfutással, sebekkel, de ezt általában mindig valamilyen véletlen balesetre fogta. Valószínűsíthető volt, hogy ennyi véletlen baleset egy emberrel nem történhet, sokan pletykálták, hogy a színész velük élő felnőtt fia bántalmazza rendszeresen édesapját, de ez egy darabig nem volt bizonyított, míg nem egyszer a fiú annyira megverte a színészt, hogy a bordája is eltört, ezért kénytelen volt őt feljelenteni. Bár az eljárás során Szilágyi István visszavonta a vallomását, a bíróság mégis bűnösnek találta Pétert, akinek nem kellett börtönbe vonulni, a büntetését három évre felfüggesztették.

Az idős nehéz körülmények között élő családnak sokan próbáltak segíteni. Többek között az Auróra zenekar, akiknek a színész klipjeiben is szerepelt, pénzt gyűjtött számára és a Baptista Szeretetszolgálat, mely szervezetnek munkatársai rendszeresen látogatták a színészt és pont az utóbbi hetekben döntöttek úgy, hogy segítik felújítani a házaspár romos lakását.

De sajnos ezt a felújítást Szilágyi István már nem fogja látni. 2020. májusának első vasárnapján, éppen Anyák Napján, bekövetkezett a tragédia, mely, bár nehéz ezt kimondani, a levegőben lógott. Sz. Péter, a színész fia ezen a napon nem állt meg egy „szimpla” pofonnál egy kalapáccsal akkora ütést mért édesapja fejére, hogy az a halálát okozta.
Szilágyi Istvánnak munkája szempontjából boldog élete volt, tisztességesen megöregedett és belenyugodott abba, hogy élete végére a csillogás és népszerűség már elmúlt. Órákat ült piros takarójával borított kanapéján és hol szeretett feleségével beszélgetett, hol valószínűsíthetően hosszú, tartalmas életére gondolt vissza. Elteltek napjai. Nem voltak könnyűek mindennapjai, de sosem panaszkodott, ha segítettek neki, megköszönte, ha meglátogatták, szívesen fogadta a betérőt. Elfogadta azt, ami élete végére jutott neki. Idős volt, de nem volt öreg. Még nem kellett volna meghalnia. De fia, akit felnevelt és még felnőtt korában is gondoskodott róla másként gondolta.

Szilágyi István 82 évig élt. Sosem fogjuk elfelejteni. És ez nem közhely. Tényleg így lesz.






Megjegyzések