Csak egy lövés

Retro Cinema - 1992

„Back to the Basic” - vissza az alapokhoz, vissza a családhoz. Ez a mondanivalója az új amerikai filmnek, amely a kilencvenes évek áramlatainak megfelelően a családi fészek fontosságát sugallja. Harrison Ford, a gonosz NewYork-i ügyvéd baleset következtében elveszíti emlékezőtehetségét, majd felgyógyul, és jó emberré válik. Az életértelmének keresésében, valamint az ahhoz megfelelő ruhaviselet kiválasztásában Annette Bening segíti őt. 

 

 

And The winner is... Harrison Ford!...

A jelenet 1992 márciusában játszódna, az Oscar-osztás estéjén. Tomboló tapskíséretében Harrison Ford felmegy aszínpadra, kezében kissé megilletődve tartja a trófeát, és Hollywood nevében köszönetet mond: „A mai esténnem a színészt köszöntik, hanem a több ezer amnéziás beteget, akiknek szenvedései nélkül ez a film nem jöhetett volna létre..."

A terv részletesen ki volt dolgozva: egy film, amely az emlékezetkiesésről és az abból való felgyógyulásról szól (az Oscar-díj kiosztóit semmi nem hatja meg annyira, mint a testi és szellemi fogyatékosságok: Kain Man, A bal lábam - ami fáj, az győz...), szereposztás sztárokkal, forgatókönyv, amelyért hajba kapták a stúdiók, többszörösen díjazott veterán rendező - egyszerűen minden nagyszerű. 

És mégis: a Csak egy lövés mindössze egy jól eltalált, ám triviális pszichológiai hatásokkal manipuláló film. Mondanivalója: aki a nyolcvanas években karriert csinált, a kilencvenes években még lehet jó ember is, csupán csak fejbe kell lövetnie magát Henry Turner (Harrison Ford) éppen ilyen ember. 

 

Kőszívű New York-iügyvéd, nagyszerű, de kegyetlen. Karrierista, aki a film bevezető jelenetében egy mozgássérültet próbál megrávenni arra, hogy az orvosa által elkövetett műhibáért követeljen kártérítést, eközben a tárgyalási szünetekben belsőépítészével azon vitatkozik,hogy az rossz bútort szállíttatott a lakásba Felesége (Annette Bening) a manhattani hölgyek egyik típusának jellegzetes képviselője, aki spanyolház vezetőnőjének és nagy szemű kislányának társaságában az Ötödik sugárúton lakik egy gyönyörűen berendezett lakásban, amely nem sokkal ezelőtt még a Hiúságok máglyájában Sherman McCoynak nyújtott meleg fészket. Henry élete örökös hajsza: mindent akar, és gyorsan. Luxus, siker, ragyogás - mindegy, milyen áron. Egy este, miközben az utcán cigarettát akar verni, fejbe lövik, de nagy szerencsével túléli az esetet. És itt kezdetét veszi második élete: esélyt kap, hogy mindent a legelején kezdjen, hogy öltönyét farmerra cserélje és megtapasztalja az élet valós értékeit. 

 

A forgatókönyv a huszonhárom éves, Jeffrey Abrams műve, aki kötőmintákhoz hasonlatos, plakátszerű fordulatokkal olyan világba vezet bennünket, amely egyébként minden sarokról harsányan kiáltja felénk: „Állj! Ne tovább! Még nem késő!” Azonban mint minden túlbuzgó misszionárius, úgy ez a mű is híján van a differenciált, nem csupán felületes megfigyelésekre építő színeknek és hangoknak. 

A Segítség, felnőttem és az Isten hozta, Mr....című filmekben Tom Hanks és Peter Sellers ironikus stílusban bemutatták már, hogyan fegyverezi le a gyermeki naivitás a hideg, hatalomra törő környezetet. E filmnek hasonló céljai vannak, de más kifejező eszközöket használ. 

 

 

Mike Nichols rendező visszatér 1988-as, A dolgozó lány című filmjének yuppie-világához, itt azonban teljesen lemond annak szatirikus fel hangjairól, és csalás az érzelmekre épít „Azt szeretném, ha örökre egyycsalád maradnánk” - így hangzik az eszmélő Henry egyik gondolatcsodája,miközben Annette Bening, mint a kilencvenes évek Doris Daye, remegő alsó ajkakkal hozzá simul. 

A film utolsó jelenetében Henry a végső szálat is elszakítja, amely régi életéhez kötötte: benyomul a szigorúan konzervatív elitiskolába, ahol leányát nevelik, és kiragadja ebből a környezetből. 

 

Semmi sem hiányozhat: papi még kutyusról is gondoskodik, az őszi faleveleket viszi a szél, valamennyi hegedű egyszerre szól. És ha az utolsó kockák nem győznek is meg bennünket teljes bizonyossággal, sejthetjük, hogy Annette Bening is lecseréli legdivatosabb cipőit egy parafaszandálra. 

kd 

CINEMA MAGAZIN (1992. Január) 

Eredeti cím: Regarding Henry; amerikai, 1991; 107 perc; Rendező: Mike Nichols; Forgatókönyv: Jeffrey Abrams; Operatőr: Giuseppe Rotunno; Vágó: Sam O’Steen; Jelmez: Ann Roth; Zene: Hans Zimmer; Producer: Scott Rudin, Mike Nichols; Szereplők: Harrison Ford (Henry Turner), Annette Bening (Sarah Turner), Bill Nunn (Bradley), Mikki Allen (Rachel), Donald Moffat (Charlie); Bemutató: 1992. január 17.